Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Húsvét

A húsvét nem mindenkinek ugyanazt jelenti, mégis mindenki ünnepli. A falvakban népi szokások kapcsolódnak ehhez az ünnepkörhöz, a katolikusok Krisztus harmadnapi feltámadását ünneplik. Vannak, akik nem hívőként élik meg ezeket a napokat, ugyanakkor mégis van ebben a pár napban valami ünnepélyesség mindenki számára. Ilyenkor mindannyian szerető körben lehetünk, időt tölthetünk azokkal, akik fontosak számunkra. A húsvét a keresztények egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, másrészt a tavasz eljövetelének köszöntése is. A húsvét, mint a feltámadás ünnepe, egyházi és családi ünnep is. Az ünnep üzenetét Jézus Krisztus feltámadásában lelhetjük meg, mikor az élet győzedelmeskedett a halál fölött.

Szinte minden népnél számos szokás kötődik a húsvéthoz. Bár a hagyományok nagy része nem épült be a keresztény vallási rítusba, hanem azzal párhuzamosan falusi közösségek ünnepi szokásaiként maradtak fent. Hazánkban a szentelt pálma helyettesítője a barka. Népi hagyományokban a barkát felhasználták gyógyításra, rontás ellen, valamint villámlás és mennydörgés elhárítására is. A katolikus egyházban Barkaszentelés napján a hívők Jézus Jeruzsálembe vonulását ünneplik ezen az ún. virágvasárnapon. Ekkor már egészen a VI. századtól kezdve körmeneteket tartottak, ahol a pálma az időjárási viszontagságok mellett különféle varázslatoktól is megvédte az embert.

A köszöntő ezen az ünnepen fontos jelentőséggel bír, ugyanis ezek a versek jókívánságmondó szövegek. Ahogy a szöveg elnevezése is mutatja, ezekben a művekben jókívánságok és varázsigék bújnak meg.

A húsvéti locsolás eredetileg egy termékenységvarázsló jellegű népszokás, ősi katartikus rítus keresztényesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részben a keresztelésre utal, részben pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni. A locsolkodás mai formája, a gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű városi szokás. Húsvéthétfőt szokás vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezni. Húsvét legmeghatározóbb jelképe a húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás. Ez a húsvétra ajándékozott díszített tojás a Húsvéttal, mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítése azonban a keresztény gyakorlatnál korábbi, több formája ismeretes, jellemző módja a hímzés, batikolás. Ahhoz, hogy a főtt vagy kifújt tojásra mutatós mintát tudjunk készíteni, szükség van egy ún. írókára, mely nem más, mint egy pálcára erősített fémcsövecske. Ezt a pálcát mártogassuk bele forró méhviaszba, majd segítségével írjuk rá a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére. A megmintázott tojást áztassuk festéklébe. Utolsó lépésként kaparjuk le a méhviaszt, s máris láthatóvá válik a motívum.

Bár napjainkban kevés helyen járnak a fiúk házról házra, hogy megóvják a családok nőtagjait az „elhervadástól”, fontos hogy tartsuk meg és örökítsük a gyerekekre a húsvéti hagyományt, mutassuk meg nekik a húsvéti ünnepkör szépségét és jelentőségét.

 

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

/Juhász Gyula – Húsvét (részlet)/

Vélemény, hozzászólás?